2014. március 27., csütörtök

ELEVEN Kreatív - Design utca közösségi fejlesztésben



Bővül a tematikus utcák sora Budapesten. Új kulturális és gasztronómiai helyszín kezd kialakulni, ezennel nem Pesten, hanem Budán. Az Urbanissimus Egyesület kezdeményezésére, szervezésében és gondozásában lábra állt az az egyesület, a K11, amely amellett kötelezte el magát, hogy a Bartók Béla utat Budapest meghatározó design-utcájává tegye, és felírja magát a főváros turisztikai és idegenforgalmi térképre, mint egy igazán trendi hely. A Bartók kulturális és közösségi élményeket, vásárlási lehetőségeket nyújtó, igazi budai boulvared lesz, ahol maguk a helyi üzlettulajdonosok, galériások, kulturális intézmények  vették kezükbe a kezdeményezést, és ahol a kitartó munka, a folyamatos építkezés és a tagok közötti jó üzleti és emberi kapcsolat a meghatározó, és a sikerük kulcsa is.

A következő akciójuk egy 3 napos kulturális hétvége, május 9-10-11-én, ahol a designt, a kultúrát szeretnénk sok-sok élménnyel, workshoppal, közös kreáló műhelyekkel közelebb hozni a környékbeliekhez, és mindenkihez, aki velünk tart. Lesznek családi és gyermek programok is, és igazi kulturális-csemegék, de most a gasztronómiai kínálat is az ízek mellett a látványra lesz kihegyezve, ahol a jelenlévőket is bevonjuk az alkotási folyamatba.

Az ELEVEN KREATÍV küldetése nem kevesebb, mint hogy, a tavasz jelentős művészeti-, kulturális-, gasztronómiai és több trendsetter rendezvénye legyen, amely fel kívánja tárni a város kreatív intelligenciáját, megmutatva azt az üzleti világnak és a városhasználóknak.

Küldetése továbbá: a design, az építészet és a művészetek testközelbe hozása, minden látogató, érdeklődő intelligens befogadó számára. Az ELEVEN KREATÍV olyan kultur-missziós esemény, mely lehetővé teszi a kvalitásos alkotások széles körben való bemutatását promotálását, piachoz juttatását, a leginnovatívabb és energikusabb gondolatok, ötletek helyzetbe hozását.
A mai design és képzőművészet életünk szerves része. Az életterünket körülvevő tárgyak alakítják gondolkodásunkat, világlátásunkat, hatással vannak mindennapi életünkre és ízlésünkre. A jelen kor design tárgyai, korunk kulturális megnyilvánulásai képezik a lenyomatát századunknak, örökíthető környezettudatosságot, környezeti és kulturális érzékenységet téve lehetővé.

Az ember és környezete kapcsolatának összefüggéseit, a vizuális művészeti élet sajátosságait is megismerik a tér-rész kínálta koncentrált kínálattal. A látogatók megismerhetik, megízlelhetik, megtapasztalhatják, megalkothatják, magukkal vihetik a kreativitás élményét.

A BBB-on lévő galériák, fél-közösségi helyek, étterem-kávézók mintegy összetett kiállítótér lehetőséget kínálnak kreatív, praktikus tárgyak, eszközök, alkotások, szolgáltatások, performacok, stb. bemutatására, és ezek között a legprogresszívebb innovatívabb tárgyak promotálására.

Fesztivál egyes egységei: Zene, Kultúra (a térbeliek is, illetve képző-, ipar- és előadóművészet), gazdaság, vállalkozások, gasztronómia, utcai kiállítások, performansz

Azok a művészek, alkotók, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy egy fejlődő, igényes, kreatív helyszín és közösség partnerei legyenek, és hogy velünk együtt "építkezzenek", kérjük, hogy jelentkezzenek előadással, workshop-témával, kiállítással, performansszal a K11 egyesület elevenkreativ@gmail.com emailcímén 2014. április 4-ig, és tartson velünk! Mi pedig helyzetbe hozzuk, promozzuk, sajtónyilvánosságot adunk a bemutatkozóknak, és az eseménynek, és a sikeréhez minden támogatást megadunk.

Nézd meg a kedvcsináló filmünket, keresd fel az alábbi oldalainkat, és tarts velünk! 
https://www.facebook.com/events/1420456084873120/
https://www.facebook.com/Kult11

  

2014. március 24., hétfő

Kollektív Kreativitás


A világ változik, mert mi magunk is változunk, és így az is általunk!

Világunk a Föld, egyre „humándomináltabbá” válik. Mindaz, ami (vissza)hat ránk, azt mi magunk, emberek tesszük, és az, amit teszünk, és ahogyan tesszük az mind a mi felelősségünk!

A környezetvédő „zöldek”, a 70-es években ezzel a filozófiával indították útjára a civil mozgalmukat. Ez a kezdeményezés egy új szemléletmódot terjesztett el később a világpolitikában is, és a ’92-es Riói Konferenciának is híres deklarációjává vált, amely azóta is jól érezhetően befolyásolja a gondolkodásunkat. Valahogy hasonlatosan, mint amikor a későgótikát, a 1400-as évek végén, az Itáliából induló reneszánsz mozgalom leváltotta, és az új életszemlélet később a világpolitikai gondolkodásmódot is megváltoztatta, (igaz a „világ” akkor még kisebb volt, kb. mint a mai EU).

Ma már jól látható, hogy a változáshoz szükség volt egy átmeneti időszakra, az új paradigma kialakulására és meghonosodására, és vegyük észre azt is, hogy a világ így változik ma is. Ez alatt az idő alatt két, eltérő paradigma az élet minden területén egymás mellett, és egyszerre egymással „harcban” van jelen. Így van ez minden területen, a hitvitákban, a művészetekben, az építészetben, az urbanisztikába, de az életmódban és a termelési módban is, mint pl. a polgárság és a városok kialakulásánál is, ahogy azt megfigyelhetjük.

Megfontolás - a kezdetek
A 90-es évek közepén, egy kis szakértőkből álló csoport, a beszédes Quo Vadis nevű cég kezdeményezésére, útjára indított több kezdeményezést. Jellemzően mindezt azzal a szándékkal tette, hogy a változásokat követő, nyilvánvalóan átmeneti időszakban, a szükségesé váló új paradigma kialakítását előmozdítsa, a politika napirendjére felvetesse.

Többek közt e kezdeményezések egyike volt a KÖZTEREK és a FŐUTCÁK gazdasági, társadalmi és fizikai újjáélesztésének (renaiscente) menedzselése. Az ebben a csoportban résztvevők, új paradigmát képviselő, az elitista fizikai tervezés elsődlegességét tagadó, különböző műhelyekben dolgozó „reformerek” között, diskurzus indult, hogy tisztázható legyen: valóban fontos dolog-e a köztereink gazdasági hatékonysága, működőképessége, fizikai állapota, társadalmi súlya, közösségformáló szerepe, elfogadottsága márkásító ereje?

Városépítészek és építészek egy kis csoportja (még nem csapata) között disputa kezdődött arról, hogy mi a fontos a városfejlesztésben, és ezzel összhangban a MIT, MIÉRT, MIKOR és HOL. Ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan a csoport azt is a párbeszéd témájává tette, hogy HOGYAN kellene tervezni a közösség tereit. Arra jutottak, hogy általában a városokat, mint egy „Gesamtkunstwerk”, azaz mint közösségi alkotást kell kezelni, szemben a szocialista paradigmával, ahol a várost a polgárai „készen kapták”. Így már a polgárai nem csupán használják, használhatják, hanem maguk is, és vállalkozásaik is építik, és üzemeltetik is azt, egyfajta közös alkotásként a városban.

Vajon nem egy KOLLEKTÍV KREATIVITÁS eredménye mindaz, ami végül is létrejött, és mindenki (használó és üzemeltető) örömére egyaránt jól és fenntarthatóan működik, mindenkinek, a polgárnak és a városhasználónak egyaránt örömet okozva.

Indítás- indulás
A Közterek Megújítására, újratöltésére és hasznosítására több, civil kezdeményezés indult a 2000-es évek közepétől. Ezt a stafétát átvéve  a Studio Metropolitana a főváros által nyújtott forrásokkal határozott kezdeményezésekkel útjára indította a Közterek Tematikus Utcák menedzselésének új paradigma szerinti újjászervezésének programját. Ennek eredményeként pár kísérleti programmal, és kísérleti „Kollektív Kreativitás” megszervezésével, menedzselésével a ’10 –es évek elejére több Tematikus utca és köztér megújítása is elindult. Ezek egy része, még a korábbi paradigma szerint „fölülről” szervezett és irányított, „nagyberuházás” logikával, míg pár köztérprojekt közülük, már a „részvételi” avagy Kollektív kreativitás logikája mentén terveződött meg és alakult át.

Így a Bartók Béla úton is, anno 2010-ben kezdeményeztük, és jött létre egy alulról építkező civil szerveződés. Ennek, mint minden szervezetnek, vállalkozásnak így hasonló önszerveződésnek feladata a lendület fenntartása, források, értékek biztosítása, szervezése és mindehhez a szükséges szakértelmek mozgósítása lett volna. Lévén, hogy a megalakult szervezetben a lendület, a tűz kialudott, pontosan nem jött létre a működést biztosítani képes (ön)szerveződés, a csoport a gazdasági kihívások, szorító szükséglet által hajtva újjászervezte önmagát.

Ennek, a közel egy évi előkészítésnek az eredményeként jött létre először informálisan, majd 2013. 11. 11-én deklaráltan is a Kult11 Egyesületet, mely hitet tett a polgári részvétel az önszerveződés és (nyitott forráskódú) együttműködés mellett. Ez a szervezet, egyre jobban kiépülő struktúrájával, alapvetően a Kollektív Kreativitás hitével felvértezetten, megszólítja az érintett civileket, városhasználókat, és igyekszik bevonni őket a megújítás folyamatába. Lassan formálódóban van az a „márka”, és egyben ezzel összhangban szolgáltatáskínálat, minőség, stratégia, amelyet a résztvevők kis „(él)csapata” igyekszik a szakértőkkel és a közreműködőkkel úgy formálni, hogy a szükséges források megszervezve egyre fejlődhessen, és fontos kitüntetett helyként, kulturális tematikus utcaként pozícionálja, pozícionálhassa magát a Bartók Béla Boulevard.

Ezzel a programmal összhangban magának a KULTURÁNAK mint olyannak is szükséges az újragondolása. A világban folyó folyamatokból jól látható átalakulás folyik ezen a területen is. Egyre világosabban körvonalazódik, hogy a statikus „bemutatás” mellett egyre inkább teret nyer a kultúrában is a kollektív kreativitás, a részvétel. Olyan programok, rendezvények, interakciók és performanszok éledtek meg, amelyek szintén a 70-es évektől indultak hódító útjukra, egyfajta reneszánszként és tudják egyben újrapozícionálni a BBB Bartók Béla Boulevard kultúrközeget mint alkotó, részvételt kínáló egyfajtát oktató-szórakoztató (editainnement) szabadidő és üzleti-tér.

Feneketlenkedések
A formálódóban lévő civil Kult11 Egyesületen belül 2013 nyarán, egy mikro csapat hozzálátott a meglehetősen ledegradálódott Feneketlen-tóra és környékére vonatkozó fejlesztési koncepció kidolgozásához, részben kihasználva a Tér_Köz pályázat kínálta anyagi lehetőséget. A cél az volt, hogy lehessen a térről egészében (total picture) beszélni, a részek összhangját megteremteni majd ennek alapján, elemi projektre bontva a teret, a megvalósítást a szereplőkkel összhangban, közösen megvalósítani.
A Tér_Köz pályázatot megelőzve került beadásra a Fővárosi Vagyonkezelő Központ által kiírt másik pályázat a Parkszínpad hasznosítására, a Kult 11 Egyesülettől függetlenül. Nem volt koncepció, illetve csupán a XI. kerület által meghatározott szempontok voltak irányadóak a funkcióra.
Felfedezve a kettősséget a két pályázat szellemisége között, a civil csapat felhívta az önkormányzat figyelmét a belső ellentmondásra, minek eredményeként úgy tűnt megoldható annak feloldása. A részletek taglalása nélkül, ez nem jött létre, nem került beadásra a Tér_Köz pályázat, így az átfogó terv elkészítésére nem mozdult meg pénz. A Parkszínpad hasznosítására a vagyonkezelői pályázat nyertesei azonban nyitottságot mutatottak - lévén, hogy nem volt programjuk, illetve az nem volt publikus.

Mindezekkel párhuzamosan építészhallgatók egy kisebb csoportja eldöntötte, hogy továbbgondolja a tér fejlesztésének átfogó képét kidolgozandó anyagot, kísérleti közösségi tervezéssel színesítve a programot. Így született meg a Kult 11 Egyesület együttműködése az Építész Klubbal. A folyamat 2013 novemberétől szerveződik, és az idei nyár közepéig, az érdeklődő lakosság és a környék intézményei, vállalkozói bevonásával, új koncepció születik, amellyel azt is remélik, hogy új alapokra helyeződik a Feneketlen-tó és környékének fejlesztésmenedzsmentje.

2014. március 23., vasárnap

Gondolkodjunk együtt a Feneketlen-tó jövőjéről!

Kedves Olvasó!

Bizonyára ismered a történetet: hogyan főzhetjük meg a békát?! Ugye, ha forró vízbe dobod-dobnád, akkor a béka kiugrik a lábasból. Ám, ha hideg vízbe teszed, és szép lassan forralod, akkor a béka hozzászokik, és megfő.
A Feneketlen tó környezetével én először kiskamaszként kerültem kapcsolatba.  Feri nagybátyám, aki -  bár egy srapnel-szilánk miatt egyik lába merev volt – nagyon szerette a táncos, zenés  előadásokat. Így, egy kellemes nyárestén elvitt magával a Bob herceg előadásra a Parkszínpadra. Ez volt az első –egyben esti – „helyszínlátogatásom”. Később, már egyetemistaként a hatvanas évek második felében a „Jóskába” Illés koncertre, illetve Rantal János barátommal, a Flamenco-bárba jártunk, inkább a lányok kedvéért. Majd a környékre udvarolva, immár jövendő feleségemmel jártunk a parkban és a vendéglőbe (mára Hemingway). Esküvőnk és elsőszülöttünk keresztelője a Szent Imre templomban volt a hetvenes évek elején. A közelben lakva, gyerekeinket a Diószegin vagy a Parkban „legeltettük”, szánkóztattuk.  Áron fiunk a Kaffkába járt a képzőművészeti osztályba, én meg a szülői értekezletekre.
Ezek alatt a hosszú évek alatt (közel öt dekád, majd fél évszázad) ez egykor büszke, korszerű városi Park mára bizony nem hasonlít egy világváros fontos- kitüntetett helyére. A nagy-város, de a kerület sem lehet rá büszke. Talán, ha ennyi idő után először látnánk viszont a Feneketlen tavat és a Parkot, „kiugranánk a fazékból”. Nem fogadnánk el, hogy az alig érzékelhető, apró változások sorozatával „megfőttünk”, elfogadjuk, tudomásul vesszük a fizikai és funkcionális degradálódását.
Szerencsére vannak, akik kezdeményezték a társadalmi összefogás a Feneketlen-tó és környezetének ”újra kitalálására”. Tették ezt, mert lehetőség látszott arra, hogy a megújításnak legyen egy társadalmilag támogatott elképzelése, koncepciója és ezt megvalósíthatóvá tevő stratégiája, munkaterve.  Talán megérthető, hogy egy ilyen összetett és sok érdeket és értéket érintő programot az erre hivatott hivatal, mint „forró krumplik” nem kívánta kézbe venni, továbbpasszolta. Így továbbra se került fel a politika napirendjére. Közben azonban, mint egy folt hátán folt (patchwork) elindult az értékes terület „megújítása”, újratöltése, újrahasznosítása. És ebben, ha nincs közös jövőkép, nincs stratégia, nincs kontrol, akkor kiszámíthatatlan, hogy mivé alakul a továbbiakban: degradálódik tovább, vagy javul, használhatóbb, hozzáférhetőbb szerethetőbb lesz-e:
Ezért vállalta fel, vette kézbe a korábbi – Dóra, Móni, Villő, András és Péter – kezdeményezését- az időközben megalakult Kulturális Tizenegy (Kult 11 civil) Egyesület, hogy legyen egy társadalmi jövőkép, vagy esetleg alternatív elképzelések arra vonatkozóan, hogy milyen Feneketlen Tó környéke felelne meg a ma korának, a 21 századi korszellemnek, használatnak, formálásnak.
Ebbe fogtak bele a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök hallgatói közreműködésével, lelkes fiatalok és a környék lakói, a tér használói, majdani haszonélvezői. Szakemberek vezetésével társadalmi párbeszédben formálódnak ki azok a lehetőségek, jövőképek, amelynek megvalósítására szerencsés esetben együtt fog működni a K11 civiljei és a közszféra.
De csak akkor, ha sikerül felvetetni a következő időszak politikai „agendájába”, napirendjébe a tér megújítását, melynek tudatában sokkal szívesebben ücsörgünk még a langyos- vízben.
Várunk Téged is, a társadalmi párbeszéd, konzultáció különböző állomásin, mérföldköveinél, amelyekről informálódhatsz, követheted miként alakul a feneketlen jövője az alábbi oldalakon:
Gauder Péter

2014. március 14., péntek

A hatalmi és a részvételi tervezés konfliktusa

Most megosztok egy email váltást veletek, amely netes beszélgetés a Budapest kör hétfői (2014. március 10-i) vitaestje után folytatódott.

A téma: „A hatalmi és a részvételi tervezés konfliktusa” volt. Talán nem volt rég olyan érdekfeszítő egyetlen este sem, mint ez a legutóbbi, különösen azután, hogy a szakma kedélyét eléggé felborzolta a Római parti mobilgát és a Városligeti fejlesztési elképzelések. Ennek tükrében vitattuk meg a közösségi tervezés kérdéseit, amely foglalkoztatja a szakmát ugyan, de mégis ellenérzések tömkelege lengi körül, és sok körülötte a félreértés is. Az egyik ilyen hozzászólásból kiderült, hogy féltik a tisztaságát a politikától, amely ki kívánja sajátítani a maga elvárásainak teljesülésére, és kérdése, hogy ezt hogyan lehet megakadályozni:

Xy úr felvetése: ””A mediátornak tehát – szerintem – el kell döntenie, hogy beül-e (bármely) pártpropaganda vitorlás-hajójába, és hagyja-e, hogy a helyi erős-emberek fújják mindenkinek a passzátszelet. Szerintem nem lehet úgy együttműködést építeni, ha a felek csak a „sajátjaikat” tekintik embernek/helyi lakosnak/védendő célértéknek (*nem megfelelő törlendő). Mint ahogy 15 (valszeg) középosztálybeli résztevő se képviselheti a kerület lakosságát – de hisz ezt TI (!) úgyis tudjátok! Jó lenne, ha a kerület vezetői is így gondolnák…””

Válasz „Xy” úr megjegyzésére, illetve, ami a hétfői találkozó után a lépcsőházban még eszembe jutott.

Egyik alapelv a közösségi tervezésnél, a vitavezetésben, hogy a résztvevők bátran hozzászóljanak, és akár mennyire is vitatható vagy demagóg az, amit mond a közösség számára, ne érezze magát megbélyegezve, mert az nem csak benne, hanem másokban is visszahúzódást eredményez. Ezért tisztelettel elfogadjuk, ha neki ez a véleménye.

Ez egy tanulókör, és megengedjük a banális vagy nem oly találó megjegyzéseket is, mert itt mindenki tanul, tanuljuk egymást, de leginkább magunkat. Ez az a hely, ahol nem annyira az erőből való kommunikálás, a szószékről való kinyilatkozás az, amivel hatalomhoz kell/lehet jutni. A cél sokkal inkább a szereplők nyitása egymás felé, a bizalom felépítése, az együttműködés felerősítése, amely időt, türelmet igényel, és akár az is belefér, hogy hülyeséget is mondjunk, akár kibírjuk a politika kisajátítási törekvéseit is, mert majd a második körben lesz egy felismerése, az x-dik hozzászólás után, hogy ez nem az a hely, amit megszokott, itt nem a tanult dogmák hangoztatása működik. Erre egy idő után, ha jól van moderálva a beszélgetés, mindenki rájön.

Fontos viszont a moderátor személye, aki nem engedi a csapatot gondolataiban szétesni, aki eléri, hogy ne legyen parttalan vita, vagy elsekélyesedő csacsogás, hanem megtartsa a fókuszt egy magasabb nézőponton, és gondolkodásra serkentsen, aki átsegíti a holdpontokon a jelenlévőket, aki van olyan erős személyiség, hogy képes egybe tartani a csapatot, és a beszélgetést A-ból B-be elvinni. Ez egy elég komoly elme-munka, és bárki nem is képes rá, hiszen be kell állni az "arénába", amely sokszor a heves érzelmektől, és kinyilatkoztatásoktól sem mentes, és ezeket képesnek kell lenni csípőből leszerelni, kezelni, lehiggasztani.

Sokan azt hiszik, hogy a vitatkozók közé kell állítani egy moderátort, aki segít eldönteni, kinek van igaza. Nem! Nem ez a közösségi tervezés, inkább az, hogy hogyan lehet megtalálni a sokféle nézőponttal rendelkező egyén közötti összhangot.

Az a kiindulásunk, hogy egy térben, a szereplők érdeke eleve más, más a céljuk, mások a képességeik, más az, ami mozgatja őket. Ezeket a szándékokat kell úgy összeszövögetni, hogy az adott szituációt, ami egy adott térben kialakult, azt képes legyen egy közös érdek mentén egy jobb irányban elmozdítani, ami körül meghozható az a konszenzus. Hogy hogyan? Ebben az esetben pont ez a feladat, hogy ezt tervezzük meg: 
  • Kik a résztvevők, hogy demonstrálva legyenek a teret meghatározó társadalmi és civil csoportok, az eltérő értékrendet és célokat képviselőket, a szakmai ágazati szerveket és a fejlesztőket, stb.?
  • Hogyan éred el őket? Hogyan motiváld a jelenlétre? Milyen belső kommunikációs csatornákat kell ehhez kiépíteni?
  • Kivel hogyan kommunikálsz? Együtt? Külön? Hogyan hozod össze az eltérő tudásokat, identitásokat, hogyan éred el, hogy közös célokat tudjanak kitűzni? Milyen kérdések mentén, és hogyan tudjuk elérni az együttműködést köztük? 
  • Hogyan viszel be új tudásokat, ami növeli a szereplők kompetenciáját, hogy jobb döntéseket tudjanak hozni (hiszen ugyan azzal a tudással ugyan azt a helyzetet produkálják, viszont senki sem szereti, ha kioktatják)? 
  • Mikor, hogyan kell/lehet a szakértői tudásokat bevinni a közös kommunikációs térbe, hogy elfogadható legyen számukra az új, innovatív, számukra szokatlan megoldások? 
  • Hogyan motiváld őket, hogy együtt maradjanak, és hosszabb távon fenntartsák a közösségi aktivitást? Hogyan alakítod ki köztük bizalmat, hogyan motiválhatóak?
  • Hogyan kommunikálj azokkal, akik nem tudnak részt venni konkrétan ezekben az aktivitásokban, hogyan vonjuk be őket is a kommunikációs térbe? Hogyan növeljük a nyilvánosságot?
  • Hogyan tedd vonzóvá a programot a magánfinanszírozók számára, hogy a fejlesztőkkel való együttműködés ne a maffia effektust növeljük, hanem a partnerség jöjjön létre, mert a program finanszírozhatósága az tervezett program értékének a mércéje, és ami nem finanszírozható, az nem is oké. Hogyan hozzunk létre a köz- és a magánszféra fejlesztői tevékenysége és azok finanszírozásai között a szinergiát?
  • Milyen menedzsmentszervezetre van ehhez szükség, és ahhoz, hogy az így elért eredményeket fenntartsuk, és tovább fejlesszük, hogy elindulhasson a hólabda effektust?
Az Urbanissimus Egyesület ezt érti közösségi tervezés alatt, csak ennyi a feladat ezzel, amit a múltkori vitában már nem tudtam eléggé kifejteni, de ezt kell jól megoldani. Itt ez a feladat, nem a fizikai terv. A tervek-ellentervek ennek a folyamatnak csak részei lehetnek, de nem helyettesítői. Bármelyik hiányzik, csak fél eredményt érünk el. Persze már jobb, mint a semmi, de nem az igazi. 

De talán látható, hogy ahhoz, hogy egy ilyen menetet leszervezzünk, ahhoz kell egy megbízó, akinek belátja, hogy érdemes finanszírozni ezt a folyamatot, mert nem is olyan hosszú, mint gondolná, viszont sokkal nagyobb sikereket lehet vele elérni, mint az erőből átvitt projektszemléletű fejlesztéssel. És ami fontos még, hogy mindegy, hogy ez milyen tervezési szint, meg lehet csinálni térségtervezési és egy köztértervezési szinten is. Ha ezeken a szinteken létrejön a valódi közösségi tervezés, akkor könnyebb megszervezni a nagyobb és a kisebb közösségek között is az érdekharmonizációt.

Nekünk az a legnehezebb, hogy megbízás hiánya, vagy a teljes folyamat egy részének a finanszírozása miatt, kénytelenek vagyunk alulról szerveződő módon építkezni, hogy a módszert terjesszük a szakmai közéletben, pedig látható a fenti listából, hogy ezt saját finanszírozásból igen nehéz felhúzni egy komolyabb szintre. Így mi is csak részeredményekről tudunk beszámolni. Látható az is, hogy mennyire nehéz megmutatni, mi mit is értünk az alatt, hogy közösségi tervezés/részvétel?


Állítom, hogy amíg ennek az eszköznek a profi alkalmazása nem terjed el a szakmában, addig nem lesz a szakmabelieknek önbizalma ehhez a módszerhez, és ezért nem is ajánlják. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, amit ismerünk, amit olajozottan tudunk, de fel kell ismerni, hogy erre, így önmagában, nem lesz szükség, vagy csak olyan igény lesz rá, ami nem okoz örömöt a szakmai életünkben. Csak azt a szándékot tudja már kiszolgálni, amit nem szívesen szolgálunk ki, miszerint: "dobjatok össze egy IVS-t, és legyen benne valami kis társadalmasítás is, de nem kell túl nagy felfordulás, nehogy baj legyen belőle" persze mindezt gyorsan kéne, és olcsón. :)))) Ehhez már kinek van kedve? Csak az érdekel, aminek valódi eredménye, hatása van. Az pedig nem a polcnak gyártott okosság! Hatást kell elérni, és meg kell győzni a politikusokat is, hogy ezzel a módszerrel lesznek ők is sikeresek, és nem pedig ha lenyomják a polgárok torkán a többségi elven érvényesített okosságukat.

Marthi Zsuzsa

2014. február 25., kedd

FUGA-RÁDIÓ beszélgetés

Ránki Juli meghívott minket egy beszélgetésre a Fuga Rádióba,Jáki Mónikával, hogy elmondjuk, miért fontos a január 20-i, hétfői nap.
Itt az adás hanganyaga, hallgasd meg!
Miről lesz szó, és miért hívtunk meg épp pont Titeket:) 

Az Urbanissimus Egyesület első találkozója 2014. január 20-án tehát megtörtént. Itt hallhatsz egy fontos hozzászólást Jáki Monikától, aki a szakma összefogásáról beszél, az EU-s pénzek lehívásának új feltételeiről, és ami valódi változást igényel a szakemberektől is.
https://www.facebook.com/photo.php?v=757212607641260&set=o.581536695257572&type=2&theater

Itt hallhatjátok a Fuga-Rádió Aula című műsorában a kiértékelő beszélgetést Gólya Szilviával, amelyben elmondjuk, mi az, amiben más a közösségi tervezés, mint a hagyományos, mi a szerepe benne a hagyományos szakmának, és mi a civileké, és persze sokmás témát is érintünk ennek kapcsán.
http://mediatar.gtk.hu/fuga/mp3/GSZ_20140224_18_19_tajfold.mp3

Kövessetek minket a favebook-on is!
https://www.facebook.com/events/581536695257572/602032986541276/?notif_t=like

Marthi Zsuzsa


2014. január 13., hétfő

Urbanissimus Klub - újratöltve

Az Urbanissimus Egyesület 2014 elején új konferencia-sorozatot szervez a városfejlesztés eszközrendszerének megújítására, amelynek fókuszában a közterületfejlesztés áll. Fontos utcáink, tereink ma igencsak alulteljesítenek Budapesten és városainkban, miközben ezek a városi életet generáló legfontosabb helyszínek, a városok kitüntetett helyei, mondhatjuk úgy is, hogy akupunktúrás pontjai, amelyek fejlesztése energetizálják az egész várost.

Ma ezek a helyszínek nem kapnak elég figyelmet, vagy ha fejlesztjük köztereinket, akkor az kimerül csupán annak térkövezésében, és a közlekedés reorganizálásában, miközben elmarad azoknak az eszközöknek a bevezetése,
  • amely a sokféle fejlesztési célt és érdeket egy irányba tereli,
  • amely helyzetbe hozzák a térfejlesztés aktorait, akik tevékenysége további felhajtóerőt hoz a térbe,
  • amely a városlakók körében osztatlan népszerűségnek örvendenek, és nyüzsgő városi életet varázsol a térre, és a városrészbe,
  • amely ezért mágnesként vonzza a magánfejlesztők tőkéjét, és fellendíti a „városgazdaságot”,
  •  amellyel így közpénzeink profitot is képesek termelni.
 Hol van, és ki generálja ma azt a rendezőelvet, amely elfogadható a sokféle szereplő számára, amely a lehető legjobban szolgálja azt a célt, hogy a fejlesztés dinamizálja az egész városrészt, és az így megújuló városi élet vonzó lesz a városlakók és az idelátogató vendégek számára egyaránt. Ehelyett ma félve nyúlunk fontos, meghatározó köztereink fejlesztéséhez,

  • mert túl sokféle érdeket kell koordinálni, ami fáradtságos és kilátástalannak tűnő feladat,
  • mert nem tudják a politikusok, hogy kire hallgassanak, a szakemberekre vagy a magánfejlesztőkre,
  • mert a legjobb szakemberek bevonása mellett is a megvalósítás után kiderülhet, hogy nem szertik az emberek a projektet, és botrányba fullad,
  • mert ha nem generálja a városi közösség életét, akkor kihalt és alulhasznosított marad a tér, prosperálás helyett állandó nehézség a rongálásoktól való védelem.
Egyetlen kiútnak azt látjuk, ha a köztérfejlesztésre egészen másképp tekintünk, mint a fizikai teret átalakító építészeti vagy mérnöki típusú tervezési probléma. Olyan eszközöket kell választanunk, amelyek valóban életet generálnak a térre, és a városrészre, de ezek inkább hasonlítanak egy hely életének újjászervezéséhez, mint mérnöki feladathoz. Az a projekt lesz ma valóban sikeres beavatkozás, amely nem az embereknek, hanem az emberekkel tervez, és amely nem fizikai teret tervez, hanem a városi élet generálását támogató tervezési folyamatot, amelynek része, vagy inkább végeredménye a fizikai tértervezés. Ez a folyamat inkább hasonlít egy városi közösség szervezetfejlesztési, menedzselési és marketing feladataihoz, mint egy 3D-s térrajzhoz.

Tudjuk, hogy sok olyan szakember van, aki már ezeket felismerve egyedül próbálja e tervezési módszert elültetni az érdekeltek fejében, de sikertelenek maradnak, mert kevesebben vannak, mint azok, akik nem ismerték fel még ennek az innovatív módszernek a lehetőségeit, vagy félnek bevezetni megfelelő ismeretek és kompetenciák hiányában.

 Céljaink

Szándékunk a fenti felismerések alaján kezdeményezni mindazon lelkes, szakmai, állami, civil és érdekvédelmi szervezetek és egyének összefogását, akik elkötelezettek köztereink szebbé, jobbá, élhetőbbé és prosperálóbbá tételében, és akik figyelmükkel, aktív részvételükkel közreműködnek a városfejlesztő eszközeink megújításában.
A szakmai összefogás kialakítása mellett szándékunk egy a külső források segítségével létrejövő illetve megvalósult közterek rehabilitációjának bemutatására alkalmas fórum létrehozása is.

Az Urbanissimus Egyesület 20 éve tűzte a zászlajára, hogy küzd ezeknek az innovatív eszközöknek megismertetésért, és ezek elterjesztésével megreformálja a magyar urbanisztikai tervezési szemléletet, valamint hogy elterjeszti ennek a módszernek az eszköztárát. Célja, hogy azok a döntéshozók is természetesnek vegyék ezen eszközök használatát, akik még ma nem is hallottak arról, hogy másképp is lehet várost fejleszteni, mint a törvények által sugalt módszerrel, a rendezési tervek mentén tiltva, befagyasztva a fejlesztési szándékokat.

Mi abban látjuk az urbanisztika kedvezőtlen tendenciáiból a kiutat, hogy mindazok fogjanak össze, akik tenni képesek és akarnak az ügyért, és akik egymást megerősítve együtt tudnak működni az új szemlélet és gyakorlat elterjesztéséért, akik maguk is egyfajta „tanulókört” alkotva fejlesztik magukat, egymást, és a nyitottabb döntéshozókat. Eközben vezetőivé válva a megújításnak, és kínálatot adnak azon kompetenciákból, ami e progresszív fejlesztési irányzat bevezetéséhez kell.

Konferenciasorozatunkkal, a fejlesztés innovatív eszközeinek exponálásával, motiválni szeretnénk a városfejlesztés szereplőit, hogy tegyék tudatosabbá köztérfejlesztési projektfejlesztéseiket, valamint fel kívánjuk tárni a jelen helyzet akadályait, és ajánlásokat kívánunk kidolgozni, hogy megismertessük, és fokozzuk a hozzáértést, megerősítve a tudás transzfert, bemutatva a nemzetközi és a hazai jó gyakorlatot.

A konferenciasorozat megszervezéséhez együttműködő partnereket keresünk, és ezennel felkérünk, hogy legyél Te is a kezdeményezésünk szakmai támogatója, és annak a szűkebb körnek a tagja, akikkel szívesen együtt dolgozunk elképzelésünk kifejlesztésén.


Milyen előnyöket kínál ez az együttműködés szakértők számára?

Európa boldogabbik felében már jól bevált módszer, hogy a valamely témában aktív, sikeres és újító szervezetek szakmai csoportosulást, klasztert alakítanak, vagy egyesületi formába tömörülnek. Teszik ezt azért, mert egyre összetettebb világunk egyre összetettebb problémáinak megoldására, egymással ötvöződve, egyfajta cuvée‑t létrehozva:
  • kölcsönösen segíthetik, kiegészíthetik egymást a rendelkezésükre álló szaktudással,
  • szervezettebb formában képviselhetnek olyan értékeket és érdekeket is, amellyel önmagukban erőtlenek lennének, vagy kisebb lenne a hatásuk,
  • a gondolatcserével maguk is fejleszthetik a kompetenciájukat a mindig új kihívásokat jelentő újításokban.
Célunk egy olyan tanácsadói szolgáltatás biztosítása, amely a hálózathoz kapcsolódó szakértők, menedzserek, városépítészek, építészek, tájépítészek, látványtervezők, marketingesek, rendezvényszervezők mozgósításával segíteni kívánja megbízóit terveik megvalósításában, és akik ezután tudásuk átadásával érzékennyé tehetik a potenciális szereplőket és klienseiket e téma iránt.

Milyen előnyöket kínál ez az együttműködés a város döntéshozói számára?

Ahhoz, hogy a városfejlesztési módszereink megújuljanak, szükséges, hogy a másik oldal, azaz a felhasználó számára:
  • egyszerűsödjön a releváns tudásokhoz való hozzáférés, egy minőségi körben az egyablakos ügyintézés,
  • gyakorlati tanácsokkal szolgáljon az adott város, település egyéniségéhez igazodó megoldásokkal és bevált modellekkel szolgáljon azoknak, akik szeretnék főutcáik, tereik megújítását elindítani, életteli települési körzeteket, közös helyeket létrehozni és fenntartani,
  • népszerűsítse azokat a városfejlesztési eszközöket, amelyek a legtermészetesebb városfejlesztési erő, és amelyek az elegendő információ hiányában nem tudnak ma elterjedni.
Tervezett rendezvénystruktúránk: Mozgósítás a téma elfogadtatására, mini konferenciák és „Grand Konferencia”. Minikonferenciák alatt olyan eszközöket értünk, mint szimpozium, workshop, stb mely bármely résztémában mozgósítani képes az érdeklődőket, a tudatosítást és a befogadást mozdítja elő, amely felkelti az érdeklődést a Nagy Konferenciára. A Nagy Konferencia, egy „plenáris”, avagy egy integráló találkozó, a részgondolatok, informális találkozókon elhangzott javaslatok összegzésére, formálissá tételére és döntés a „hogyan tovább”-ról.

Amennyiben egyet értesz céljainkkal, és szívesen csatlakozol egy progresszív szakmai csapathoz, akkor szeretettel várunk a meghirdetett rendezvényeinken. Legközelebbi konferenciánk:

Urbanissimus Klub  - városfejlesztés felsőfokon - újratöltve!
2014. január 20-án, hétfőn, 14-17 óra között a Fugában
Kérjük, amennyiben részt szeretnél venni a programjainkon és az Urbanissimus szakértői csoport létrehozásában, jelezd részvételi szándékodat az info@portaterv.hu e-mail-címen!


A szervezők



Jáki Monika, Marthi Zsuzsa, Gauder Péter, 

2014. január 4., szombat

Kik lehetnek a valódi kezdeményezői és fenntartói egy városfejlesztési beavatkozásnak?

Avagy egy közösségi kezdeményezésű városfejlesztés mintaprojektje a Batthyány téren
(riport)

A Batthyány téri városfejlesztési akciót 2013 májusában, önkéntes szakmai együttműködésben szervezte meg a „VÁR a TÉR!” csapata, az Urbitális Majális rendezvénysorozat keretében. A szervezők az Urbanissimus Egyesület tagjai, illetve a módszer iránt elkötelezett urbanisták voltak: Marthi Zsuzsa (Portaterv kft.), Jáki Mónika (Reevolutio Consulting Bt.), Gauder Péter az Urbanissimus Egyesület alapítója; Krizsán Barbara (Portaterv kft., Fiatal Urbanisták Tagozata), Gurdon Balázs (Portaterv kft.).

Riporter: Gyertyános Zoltán építész, újságíró

Marthi Zsuzsával beszélgetek a kezdetben „gerilla városfejlesztési” akciójukról, amiben a kezdeményezés letéteményesei maguk a térhasználók voltak.

Egyre többen mondogatják: benne van a levegőben, hogy az úgynevezett részvételi alapú közösségi tervezésé a jövő, ha a politikusok, a fejlesztők és a szakma hosszú távon is sikeres településfejlesztést akarnak végrehajtani. Mielőtt hozzákezdenénk a köztérfejlesztési akció ismertetéséhez tekintsük át röviden mi a jelenlegi gyakorlat, az ebből kialakult helyzet, és mi lenne a jövő útja.

- Te, mint tapasztalt urbanista, mit tudsz erről mondani? Mikor és miért kezdtél el foglalkozni a közösségi tervezéssel?

- Fiatal várostervezőként kreatív alkotói tevékenységre vágyva kezdtem anno a szakmai pályámat a rendszerváltás előtti időkben. Akkor még az állam, mint megrendelő határozta meg a fejlesztési célokat, a szakma pedig ezt közvetlenül opponálhatta, programozhatta, majd le is fordította rendezési tervekre. Abban az időben még a várostervezőknek komoly befolyásuk volt a fejlesztési folyamatokra, annak egzisztenciális előnyeivel. Igazi megmondó emberek voltak, és alapvetően hallgattak rájuk, ami másfajta tervezői attitűd kialakítását igényelte, mint most.

Ez a szerep mára már megváltozott. A városfejlesztési döntések számunkra egyre kontrolállhatatlanabb módon születnek, személyes érdekeknek alávetve, zárt ajtók mögötti ingatlanfejlesztési projektekké egyszerűsödve, a káros folyamatok ellen a szakma az intézményrendszer megszilárdításával és jogszabályalkotással védekezett, amelyet már csak saját maga értett, ezzel bebiztosítva a hatalmát a dolgok folyása felett. Persze ezzel még nem tudta kedvező irányba befolyásolni a városfejlesztési folyamatokat, csak fékezni, mert végül is kiterjesztette kontrollját a laikus és nem mindig etikus politikai és fejlesztői szándékokra.

Ennek viszont kettős hatása volt. Az ügyeskedő ingatlanfejlesztési projekteknek valamelyest gátat szabott, de közben ellehetetlenítette sokszor azokat is, amelyeknek jó lett volna, ha megvalósulnak. A megvalósulók közül sok a végére bedőlt, mert az elhúzódó fejlesztések megvalósíthatóságának kockázata, mind politikai, mind pedig ingatlanpiaci szempontból magas. A fejlesztők védekezése ez ellen a bonyolultabb érdekrendszer kiépítése, és azok pénzelése, amelynek hatására minden szinten nő a korrupció, tönkre téve anyagilag, erkölcsileg is annak szereplőit, miközben a városaink állapota egyre romlik.

Amikor a közösségi tervezés eszközrendszerére rátaláltam, amelynek nagymestere Gauder Péter, és magam is tőle tanultam, rájöttem, hogy a módszer, az említett problémák egyszerű és természetes gyógymódja lehet, amely automatikusan megteremti az összhangot az érintett szereplők között. Az így létrejött projekt később eredményesen megvalósíthatóvá és fenntarthatóvá válik, és az ezzel a módszerrel végrehajtott akciók, botrányok és az elherdált milliók nélkül zajlanak le, és a politikusok a fejlesztők is büszkén vállalhatják. A siker persze csak akkor jön el, ha a módszert rendszerelvűen működtetik, annak alapvető irányelveit betartják, és következetesen végig is viszik. A sikerhez persze az kell, hogy az érintettek, a politika és a szakma erre rávehető legyen, és ráeszméljenek, hogy mekkora kiaknázatlan lehetőség rejlik a közösségi alapú fejlesztésben. Ez persze idő és pénz, és nem is egy egyszerű feladat, hiszen ehhez új látásmódot, képességeket kell kifejlesztenünk, ami nem túl gyors folyamat.

Ma az önkormányzatok általában úgy gondolja, hogy a közpénzen készítetett terv az övék, és mivel ők úgy látják, hogy ez az ő pénzük, ezért ők is birtokolják, abba senkinek sincs beleszólása. A tervezés a politika kontrollja mellett, a főépítész szakmai irányítása alatt zajlik, akiknek teher a rá kiszabott határidő és pénzügyi keret miatt a kommunikáció, valamint az, hogy az általa képviselt elvekkel szembe mehet az egyezményes közakarat.

Ez történt az I. kerületben is, ahol kiváltottunk némi riadalmat a megjelenésünkkel, így kezdetben nem is kaptunk segítséget a munkánkhoz, ellenséget láttak bennünk, és így az első tárgyalásunk igen csak rövidre sikeredett. Ez a félelem persze a módszer ismeretének hiányán alapul, és azon, hogy az nem terjedt el, a szakma nem birtokolja készségszinten, nincs elég tanulmányozható példa Magyarországon.

Ezért indítottuk el a VÁR a TÉR! programot is, önkéntes módon, hogy lehessen róla beszélni, és nőjön ezzel kapcsolatban a megértés, csökkenjen a felesleges ellenállás, hiszen ebben a módszerben sokkal több lehetőség van még, mint elsőre gondolnánk. Egy egész városrész pezsgését indíthatja el, lépésről lépésre épül tovább egy jól elindított történet a szereplők által, amit ha ügyesen menedzselünk a megalkotókkal, jelentős felemelkedést indíthat el az egész városrészben.

- A rendszerváltással beköszöntött a demokrácia, a szocialista rendszert felváltotta a piacgazdaság alapú, illetve ennek vegyes formái. Az állami és közösségi érdekek, az állami finanszírozás mellett megjelent a magántőke, mint finanszírozó. Változott-e valami a terület- és településfejlesztés területén? Hozott-e új módszert rendszerváltás utáni több mint húsz év?

-  A városfejlesztési beavatkozásoknak jellemzően három szereplője van. A közszférát képviselő politika, a fejlesztő és a szakma. Egy adott térnek megvan a maga fejlesztési potenciálja, a fejlesztőnek az a dolga, hogy azt kiaknázza, és a profitot termeljen azoknak, akik a folyamatban befektették a tőkéjüket. Ma Magyarországon jellemzően a kezdeményezés náluk van, mivel a közszféra igen gyenge jövőképpel és szándékkal rendelkezik, és fejletlenek azok menedzsment technológiák is, amelyekkel le tudna vezényelni bonyolult városfejlesztési projekteket. Ennek következtében nagy kihívás, hogyan kezeljenek egy fejlesztési szándékot, ha megjelenik, ezért vagy lelassul egy ilyen folyamat évekre, vagy átvágják a gordiuszi csomót, és gyors megalapozatlan döntéseket hoznak a sokszereplős jövőtervezési folyamatban.

A közszféra ma nem kezdeményező, nem proaktív, nem innovatív és nem rendszerelvű fejlesztési folyamatokat vezényel, hanem a szakma által létrehozott tervezési közegben szabályozási tervek készítésére kényszerül, Ebben a jogi dzsungelben a fejlesztő kezdeményezőkészsége lefagy, a merev és dogmatikus ideákat gyártó szakma irányítása alatt, a tervezési folyamat eredménytelensége miatt a, és pénzét máshova viszi.

- Végül elmarad a siker, amire számos példa van, hogy átgondolt ugyan a projekt, de nincs felépítve a megvalósítás intézményez üzemeltetése, vagy a megvalósítási szakaszban lakossági tiltakozás hatására módosítani kell a terveket, esetleg meg sem tud valósulni, mert olyan mértékben sérti az ott lakók érdekeit és jogait.
Az elmúlt évtizedben sok esemény rázta meg a világot, úgy tűnik, a régi módon már nem lehet működni, új válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. Elérkezett a paradigma-váltás szükségessége.
Van más módszer is a sikeres terület-, és településfejlesztés megvalósításához?

- Van! Nem is kell sok újat kitalálni, mert a nálunk sikeresebb országoknak ez egy jól működtetett gyakorlat, csak meg kell tanulni, és készséggé kell fejleszteni. Ma már nem csak az építész-várostervező szűk szakmai területhez kell érteni, szükséges a kommunikáció, a gazdasági és stratégiai tervezés, valamint a marketing területen is fejlődni, hogy átjárhatóbb legyen az elménk, az összetett szakértelmeket igénylő komplex városfejlesztési folyamatok lényegét megértsük, integrálni és irányítani tudjuk. Az elme nem arra való, hogy több kiló jogszabállyal terheljük és szennyezzük, hanem arra, hogy problémákat oldjunk meg vele, és hogy elérjük, hogy az együtt kidolgozott célok mentén, a városfejlesztési folyamat beinduljon.

A politika és a szakma szívesen mutogat egymásra. Úgy gondolom, hogy a szakmának kell elsősorban szemléletet váltania, mert a politikusoknak ők az elsőszámú tanácsadói, az általuk létrehozott szabályrendszert követik, tehát nekünk kell változtatni a gondolkodásunkon, és az általunk létrehozott szabályokon, de emellett, hogy ne csak a kedves, szertett kollégáimat ostorozzam, a politikának is szüksége lenne némi önvizsgálatra. Azt fontos megértenünk, hogy a jelenben lévő problémáinkat a régi eszközökkel és gondolkodással hoztuk létre, és azt csak azok megváltoztatásával lehet megoldanunk, ahogy ezt Eistein megfogalmazta.

Egy interjú keretében nem lehet mindenre választ adni, de ami nagyon fontos, hogy nem a mérnöki típusú problémákra kell elsősorban fókuszálni. Először a városhasználókat kell aktivizálni, és megtanítani a közös gondolkodásra, hogy napi rutinná váljon a felelős döntéshozatal kör, aminek következtében egyértelmű lesz milyen funkciókat, közösséget és életstílust kell kiszolgálnia az adott közterületnek. Ehhez pedig a közös célok és megoldások kellenek arra, hogyan tudják egy adott közterület, városrész, térség vagy akár ország életét jobbá tenni. Amíg ez csak egy-két ember fejében, és egy városfejlesztési dokumentumban jelenik meg, addig az hatástalan.

Meg kell szerezni az emberek figyelmét, közösen kell velük célokat kitűzni, döntési alternatívákat kell eléjük tárni, döntési helyzetbe kell őket hozni, a felelősségszintjüket növelni, egymástól tanulni, és KOMMUNIKÁLNI kell. Mindaddig, amíg nem születik meg ehhez az emberek kedve, amíg kívülállóként szemlélik a programozási és tervezési folyamatokat, addig ellenségesek, kritikusak és passzívak maradnak. Ilyen nagyon egyszerű a képlet. Ha ezt a tevékenységet, meg akarjuk spórolni, akkor maradnak az emberek továbbra is kiszolgáltatottak, elkeseredettek, tehetetlenek, aminek nagy ára van, mert akkor az egyre kevesebb aktív dolgozó fizeti az egyre növekvő volumenben a munkanélküli segélyt, és az élet minősége pedig folyamatosan romlik. Ezzel ellentétben egy, a jól megfogalmazott közös célok megvalósítása érdekében végrehajtott városfejlesztés fellendíti a gazdasági életet, pénzteremtő eszközzé válik.

A közterek egy-egy település/kerület társadalmi életében kiemelkedő szerepet töltenek be, az ott élők számára találkozóhelyet, rekreációt, kikapcsolódást kell, hogy biztosítsanak. Fejlesztésük elengedhetetlen a hatékony működéshez egy élhető, vonzó település, vagyis az igazi otthon megteremtéséhez. Egy felelős önkormányzatnak folyamatosan gondolnia kell közterei revitalizációjára, a meglévő állapotok jobbá tételére, mert ez a városfejlesztés igazi és hatékony eszköze.

A korábbinál hatékonyabb, európai típusú fejlesztési módszerek és eszközrendszer alkalmazása, amely azonnal működő eredményt jelent a városfejlesztésben. Ez annyiban más, mint az egyszeri bevételt jelentő támogatás, hogy a városban egy folyamatosan fejlődő innovációs környezetett generál, és tart életben, mivel nem egy egyszeri beavatkozást jelent, hanem egy tervezési és menedzselési folyamatot.

Az önkormányzati támogatási források elapadását csak a magántőke aktívabb és szélesebb körű bevonása helyettesítheti, amely továbbra is támogatásokhoz fog tudni jutni. A közösségi fejlesztések megvalósítása során egyre inkább csak a magánfejlesztőkkel való hatékonyabb és biztonságosabb együttműködési struktúrák mentén lehet fejlesztői tőkéhez jutni, ezért egyre fontosabb, hogy sokkal határozottabb és szélesebb körben vonja be a menedzselő önkormányzat a fejlesztést megvalósító magántőkét, mint ahogyan a jelenlegi magyarországi általános gyakorlat teszi. Ezért sokkal inkább el kell sajátítani azokat a készségeket, amelyek ezt az együttműködést segítik.

A városfejlesztésbe partnerként bevont helyi illetve külső vállalkozóknak a közös fejlesztés, mint együttműködési forma, szintén egy ismeretlen terület, ezért őket segíteni kell különböző ismeretekkel és programokkal, hogy a legnagyobb hatékonysággal vegyenek részt az együttműködésben.

- De mit jelent ez a városi közterek kialakításának szintjén, pl. a Batthyány téren?

- Nem a tereket határoló falak a lényeg, és nem a burkolat minősége, hanem az, hogy mivel, hogyan tudjuk élővé tenni a köztük lévő ürességet. Az építészeti minőség, a fizikai átalakulás csak a második lépés, és annak következménye lesz, és nem lehet azzal ellentétes attitűdű. Ha egy hely vonzó és izgalmas, akkor magas az interakciók száma. Ha van identitása, akkor mindig lesz annak a helynek flow-ja, amit a cashflow is követ. Ehhez pedig mindig lehet befektetőket találni. Ez egy törvényszerűség, amit használni kell tudni.

Fontos, hogy köztereink igazi élő "helyszínekké" váljanak, ahova az emberek szívesen járnak, és ahol szívesen találkoznak, és akkor saját impulzusaikkal maguk is hozzáadhatnak a közös élményhez. Ezzel elérhető, hogy a városi közösségek újraéledjenek, és egy új minőséget hozzanak létre, ezzel tovább növelve a hely vonzóságát. A köztereink helyszínné fejlesztése egy lehetőség, amely a prosperáló városrészek kialakításának motorja, amely egyben gazdasági megélénkülést is hozhat. Milyen módon indítható el egy ilyen folyamat, milyen további előnyei vannak? Ehhez kell értenünk!

A köztér-programban csapatban dolgozunk. Hiszünk abban, hogy a helyi közösség a köz-hely, a saját életének szakértője, tudása elengedhetetlen a közterek megújításakor. Nélkülük a folyamat  olyan lenne, mintha az építész a család nélkül tervezné meg a családiházat.

Azt szeretnénk elérni, hogy városaink terei, és így a Batthyány tér is valóban közösségi helyekké váljanak. Minden eszközt megragadunk, hogy ezt az üzenetet eljuttassuk a helyi közösségekhez, a terek valódi gazdáihoz és, hogy a köztudatban elültessük ezt az új típusú, nagymúltra visszatekintő demokráciákban bevett város és köztér megújítási szemléletmódot.

- Sokan és sokat írtak már a részvételi típusú közösségi tervezésről. Az általános kitekintés után nézzük most az okokat, amik a Batthyány téri gerilla akcióhoz vezettek. Miért pont ezt a teret választotta Vár a Tér csapata?

- Az ötletet szinte egyszerre fogalmazódott meg többünkben, Krizsán Barbara és Jáki Mónika egymástól, szinte egyszerre vetették fel, hogy legyen a Batthyány tér a kísérletünk terepe, ami eléggé sorsszerű volt, így egyértelmű, amivel végül is beneveztünk az Urbitális Majális rendezvénysorozatba.

A „Batyi” az I. kerület frekventált pontja, közlekedési, kereskedelmi, kulturális, vendéglátási és idegenforgalmi szempontból is központi szerepet tölt be, ami rendkívül méltánytalan helyzetben van. Ki akartunk lépni a városi élet valóságába, és valami olyan tevékenységet végezni, aminek közvetlen gyakorlati eredménye lehet. Izgatott minket az a probléma, hogyan lehet egy közteret élettel megtölteni, egy városi közösséget lábra állítani. A Batthyány tér pedig az összes nagyvárosi köztérre jellemző problémát magában hordozza.

-Mi volt programja az akciónak?

Aki megnézi a Batthyány teret, az világosan látja, hogy a kerületben és a városban elfoglalt helyéhez képest alacsony szinten hasznosított hely. Fontos közlekedési csomópont, naponta több százezer ember halad át rajta. Jelenleg egy autóbusz pályaudvar, a budai térség egyik fontos intermodális csomópontja.

Első alkalommal felkerestük a téren és a közvetlen környezetében található irodák, éttermek, üzletek, képviselőit, és tájékoztattuk őket szándékunkról. A vállalkozói fórum során helyi intézményeket, üzlettulajdonosokat, vállalkozókat szólítottunk meg. A Coyote Coffee & Deli teraszán egy moderált beszélgetés keretében áttekintettük, mi is probléma a helyszín működésével, milyen jövőképet látnak a jelenlévők, melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a térben rejlő lehetőségek kiteljesedését.

Megfogalmazásuk szerint a tér túl értékes ahhoz, hogy csak a hajléktalanok élettere legyen, valamint ahhoz is, hogy csak egy közlekedési átszállóhelyként működjön. A téren naponta áthaladó több százezer ember a megújuláshoz gazdasági értelemben is kihasználatlan potenciál ma, és egyben a fenntarthatóság kulcsa is. A térnek egyszerre kellene ma kielégítenie azt a sokféle kultúrájú és nemzedékű közösséget, aminek jelenlététől dinamikus, nyüzsgő városi élettérré válhat, aminek létrejötte itt tartja a „városhasználót”. A vállalkozók abban látták a legnagyobb problémát, hogy nincs együttműködés a főváros, a helyi önkormányzat, a helyi térhasználók között, és persze maguknak se egymás között.

A második alaklommal a szakmai fórum délutánjára urbanistákat, építészeket, tájépítészeket, szociológusokat, közlekedési szakembereket, hívtunk meg, az Isolabella Cafè-ba. A megjelentek már karakteresebben fogalmaztak: Egyszerre kell a térnek betöltenie a regionális -„Buda kapuja”- funkciót, és a lokális valamint turisztikai központ szerepet. Egy multifunkcionális térkoncepciót kell kialakítani, és csökkenteni kell a közlekedés dominanciáját. Abban látták a szakemberek a legnagyobb problémát, hogy a helyiek együttműködési szintje és érdekérvényesítő képessége alacsony, amit további kommunikációval és az aktivitásuk növelésével kell javítani. Milyen érdekes, hogy mindkét csoport ugyan erre a megoldásra jutott.

A harmadik alkalommal, a kreatív Majális alkalmával egy napra kitelepültünk a Batthyány térre, és az „Utca Emberével” beszélgettünk. Több mint 200 térhasználóval teremtettünk kapcsolatot. A környék lakói, dolgozói, diákok, szülők, átszálló utasok, turisták, hajléktalanok egyaránt kifejtették a térrel kapcsolatos elképzeléseiket, a kicsik közül pedig sokan a z aszfaltra is lerajzolták álmaik Batthyány terét. A térhasználók többsége jelenleg csak átközlekedésre és praktikus találkozóhelynek használja a teret. Hosszabb ideig nem szívesen tartózkodnak itt.

A nagyedik alkalommal az alkotónap során, amit a FUGA Budapesti Építészeti Központban rendeztünk, vállalkozó kedvű szakemberek, egyetemisták, kreatívok, urbanisták, építészek, tájépítészek, grafikusok dolgozták a szakemberek és az Utca Embere által megfogalmazott véleményeket. A rövid urbanisztikai workshop célja az volt, hogy a programalkotó közösség továbbra is döntési helyzetben maradjon, és jól érthető, több alternatívát kínáló tervek szülessenek, ne pedig egy alaposan kidolgozott érthetetlen rendezési terv.

A jelenlévők szintetizálták a civilek által megfogalmazott funkcionális igényeket, és két eltérő forgatókönyvre épülő változat kidolgozását javasolták. Az egyik változat egy introvertált tér kialakítását tűzte ki célul, amiben a hangsúly a lokális szerep erősítésére, a helyi városlakók és használók igényeinek kielégítésére helyeződik. A másik változat fókuszában, az extrovertált tér kialakításában, a tér turisztikai vonzerejének és a regionális szerepének az erősítése áll. A cél a Vár, a Duna, az Országház, mint attraktív „várostermék”- és turisztikai helyszín fejlesztése.

A workshopok után egy kiadványban is összegeztük az eseményeket, és a két verziót tartalmazó koncepciót. Közben a Fővárosi Önkormányzat kiírt egy pályázatot a kerületi önkormányzatok számára a közterek fejlesztésére, amelyek fontos szempontja a közösségi tervezés keretében megvalósuló projektek generálása a fővárosban.

- Milyen folytatást vártok a gerilla akció után?

-A kerületi önkormányzat egyeztetéseket folytatott a Fővárossal, az időközben kiírt TÉR_KÖZ pályázat miatt, amire többek között a Batthyány tér fejlesztését is benyújtották. A fővárosi főépítészi iroda támogatta volna a tervet, különösen mivel a mi tervezési módszerünkkel házasítva az ő szakmai elképzelésüknek megfelelő projekt lehetne, és esélyesen is pályázhatna a támogatásukra, de végül is a kerület úgy döntött, hogy ezt a projektet nem nyújtja be. A BKK-nál megtörtént egyeztetésen a jelenlévők mind kifejezték, hogy a Batthyány tér fejlesztését fontos ügynek tartják, ezért az érintett szereplők ebben az együttműködést tovább folytatják, és mindannyian támogatják a társadalmi részvételű tervezést, mint fontos eszközét a megfelelő megoldás kialakításának.

- A gerilla akció után elindultatok az intézményesülés útján, mert a hivatalosság felkarolta a kezdeményezéseteket.
Mi a következő lépés a közösségi tervezés terjesztésének missziós tevékenységében?

- Újbuda Önkormányzatának vezetése több éve megfogalmazta az Újbuda Kulturális Városközpont létrehozásának gondolatát, amely a Bartók Béla út történelmi városközponti rangját kívánja visszaállítani a hagyományokban és történelmi elemekben bővelkedő területen.

Ezen a hétvégén a közterek mindig aktuális témájában tartunk beszélgetéséket az Újbuda Kulturális Városközpont Kulturális Hétvégéje rendezvény során. A fő kérdés mi az a módszer, ami valóban olyan fellendülést hoz, ami az adott városrész gazdasági és kulturális életét sikeressé teszi? Erre keressük a választ.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk az alábbi két rendezvényünkre:
Az egyik a KIHÍVÁS napja címmel egy fórum, amit az Urbanissimus Egyesület szervezésében 2013. július 13-án, szombaton 14.00-16.00 között tartunk. A másik pedig az Urbanissimus Egyesület TERMESSZ csoportjának megalakítása lesz, ahol az érdeklődőkkel közös cselekvési tervet szeretnénk kialakítani, július 14-én, vasárnap 14.00-16.00 óra között a B29 Galériában, a Bartók Béla út 29-ben.

Néhány szóban bemutatom a hétvégén megalakuló Terek Menedzselését Segítő Szolgálat (TERMESSZ) szándékait és céljait:

Szándékuk, a korábban említett célok mentén kezdeményezni mindazon lelkes, szakmai, állami, civil és érdekvédelmi szervezetek és egyének összefogását, akik elkötelezettek köztereink szebbé, jobbá, élhetőbbé és prosperálóbbá tételében, és akik figyelmükkel, aktív részvételükkel közreműködnek a városfejlesztő eszközeink megújításában.

A szakmai összefogás kialakítása mellett, szándékunk egy, a külső források segítségével létrejövő, illetve megvalósult közterek rehabilitációjának bemutatására alkalmas fórum létrehozása is. Célunk egy olyan tanácsadói szolgáltatás biztosítása, amely a hálózathoz kapcsolódó szakértők, menedzserek, városépítészek, építészek, tájépítészek, látványtervezők, marketingesek, rendezvényszervezők mozgósításával segíteni kívánja megbízóit terveik megvalósításában, és akik ezután tudásuk átadásával érzékennyé tehetik a potenciális szereplőket és klienseiket e téma iránt.

Mi, a kollégáimmal e módszer elterjesztésében vagyunk elkötelezettek, ebben szövetségesre találtunk egymásban, és ehhez a kezdeményezéshez várunk mindenkit szeretettel, hogy minél többen tudják, értsék, miről beszélünk, és ezáltal minél szélesebb körben és minél hamarabb elterjedhessen egy a módszer.

- Gratulálok nektek az eddig elért eredményeihez. Kíváncsian várom az Újbuda Fórum fejleményeit, és TERMESSZ megalakulásának eseményét. A jövőben is figyelemmel kísérem a tevékenységeteket, mert magam is hiszek a részvételi demokrácia erejében.

Óbuda, 2013. július hó                                             
                                                                                            
riporter: Gyertyános Zoltán, építész, újságíró
gyertyanos.z@gmail.com, mobil: +36-30-7374-883